A mai napon indulás előtt kinézve az ablakon inkább otthon maradtunk volna, hiszen a vihar tombolni kezdett. ,,De ha menni kell, hát menni kell". Nagy nehezen elindultunk a leeuwardeni kikötőbe, Stadswarfba. A hideg ellenére meleg fogadtatásban volt részünk, meleg teával és kávéval fogadtak minket, majd ott dolgozó körbevezetett minket a kikötőben.
Mint kiderült, minden régi hajót ők újítanak fel, illetve újakat is készítenek.
A legtöbb itt dolgozó valamilyen mentális zavarral küzd vagy rehabilitálódik itt, így próbálnak segíteni nekik abban, hogy újra beilleszkedjenek a társadalomba.
Az egyik hajót belülről is megtekinthettük, szinte ugyanúgy nézett ki, mint a ,,Kincs, ami nincs" c. filmben.
A túra után mi is kipróbálhattuk a forrasztópákát. Saját magunknak készíthettünk emléket, ami különböző fába égetett minta volt.
A végén pedig megleptek minket egy-egy kulcstartóval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése